Az állapotfelmérés legfontosabb része a légzésfunkciós (spirometriás) vizsgálat, mely megmutatja a tüdőfunkció csökkenés súlyosságát.
Korábban a vizsgálat által mutatott FEV1 érték csökkenése alapján határozták meg a COPD stádiumát. Miután a FEV1 csökkenés mértéke és a beteg panaszai nincsenek szoros összefüggésben, a súlyossági besorolást módosították, kiegészítették. Jelenleg a spirometria mellett figyelembe veszik a tüneteket (ehhez életminőség kérdőívet használnak) és a COPD akut súlyosbodásának, az állapotrosszabbodásnak a gyakoriságát (esetleges kórházi kezelések szükségességét).
COPD csoportok
Ezek alapján négy csoportot különböztetünk meg. Az „A” csoportra az alacsony kockázat és kevés tünet jellemző (enyhe vagy közepesen súlyos légúti szűkület). A „B” csoportban is alacsony a kockázat, de több a beteg panasza (a szűkület itt is enyhe vagy közepesen súlyos). A „C” csoportban magas a kockázat kevés tünet mellett. Itt már súlyos vagy nagyon súlyos a légúti szűkület, évente 2 vagy annál gyakoribb az állapotromlás előfordulása. A „D” betegcsoportban, a „C”-vel szemben, a magas kockázatot a kérdőív alapján több panasz kíséri.
